Városmajori Plébánia
Budán, a Széll Kálmán tér közelében található a modern templom, mely sok száz hívőt fogad minden héten. Honlapunkon tájékozódhat az aktuális eseményekről, a plébániai hittanórák és misék rendjéről.
Soha többé „Véresmajort”! – Ervin Gábor vértanú pap emlékére »
Számunkra, akik ide tartozunk ehhez az egyházközséghez, a Városmajor csodálatos hely: itt éljük meg hétről hétre, napról napra az Istenhez, az Egyházhoz, a hívő közösséghez való tartozást, barátaink vannak itt, akikkel együtt táborozunk, imaesteken és beszélgetéseken veszünk részt, együtt ünnepeljük a karácsonyt, a szilvesztert, együtt zarándokolunk Rómába, Mariazellbe, Kaposvárra…Találkoztam azonban olyan fiatalokkal is, akiknek a „Városmajor” szó hallatán először a nyilasok jutnak eszükbe! Él itt olyan idős ember, aki még emlékszik rá, hogy milyen rettegés töltötte el, amikor Kun páter felfegyverkezett nyilasok kíséretében lépett be a templomba 1944-ben, és prédikált a szószékről Szálasi Ferencet éltetve!
Nekem a Városmajor utcában, az Alma utcában vagy a Maros utcában sétálva az idéződik fel, hogy iskolába viszem a gyerekeimet, hogy együtt kávézunk Nényei Zozóval, Bohus Annával és Veronika húgommal a Budai Kávézóban vagy Halmi Erzsivel és Opor Karesszel a Sarki Közértben, hogy a szüleimet megyek meglátogatni; szóval csupa kedves, békés élmény. De sokan vannak, akiknek eszükbe jutnak ezeken az utcákon járva az itteni zsidó kórház (Maros utca) és az idősotthon (Alma utca) lakóinak lemészárlása, a nyilas pártház, ahol annyi szörnyűség történt (Városmajor utca), és a bombatölcsér (Városmajor, a teniszpálya közelében), ahová az áldozatok holttestét bedobálták a nyilasok.
Kövesdy Tamás barátommal régóta beszélgettünk róla, hogy nekünk, mai majori keresztényeknek, meg kéne emlékeznünk ezekről az eseményekről, hogy kifejezzük a szolidaritásunkat az áldozatokkal, lerójuk kegyeletünket, és megerősítsük elhatározásunkat, hogy mindent megteszünk azért, hogy a Városmajor soha többé ne lehessen „Véresmajor”. A 80. évforduló közeledte megerősítette szándékunkat. Így végül 4 részes sorozatot szerveztünk a Városmajori Katolikus Egyesület (VáKE) égisze alatt, amelyre nemcsak a majori testvéreket, hanem a környék lakóit és az érdeklődő barátokat is meghívtuk. A hirdetésben segített a szomszédos református és evangélikus lelkész, valamint a XII. kerületi önkormányzat is.
Az első alkalmon 2024. december 4-én Ervin Gábor vértanú katolikus papról emlékeztünk meg. Kránitz Mihály atya előadást tartott róla a kistemplomban, aztán emlékmisén vettünk részt, végül égő gyertyákkal, imádkozva átmentük egykori lakóházához a Maros utcába, és megkoszorúztuk az emléktáblát a ház falán. A második alkalomra 2024. december 11-én került sor. Itt egy hosszabb előadást tartott Csonka Laura történész a Városmajorban 1944-45-ben történt eseményekről, a nyilas terror borzalmairól és az események utóéletéről. Az előadás és a kérdések megválaszolása után égő gyertyával a kezünkben emlékeztünk meg az áldozatokról, Ervin Gábor gondolatain töprengve, Bartók Concertójának egy részletét meghallgatva.
A harmadik alkalom már idénre, 2025. január 15-re esett. Fejérdy András egyháztörténész -városmajori katolikus testvérünk - arról tartott előadást, hogyan alakult a Magyar Katolikus Egyház helyzete az 1930-as és 1940-es években. Hogyan viszonyultak az Egyház vezetői a politikai és történelmi eseményekhez, milyen nyilvános megszólalások, tiltakozások voltak, kik és hogyan vettek részt az embermentő munkában, kik vállalták még a vértanúságot is ezekben az években. Végül 2025. január 19-én vasárnap került sor az utolsó, egyben talán a legfontosabb megemlékezésre. Először a Véresmajor emléksétán vettünk részt ismét Csonka Laura vezetésével. Bejártuk azokat a helyszíneket a környéken, ahol a legborzalmasabb események zajlottak a vészterhes a hónapokban, ahol a nyilasok kínozták és megalázták az embereket, továbbá, ahol tömeggyilkosságok történtek. Rengeteg rettenetes eseményről hallottunk, de felemelő élményeink is voltak az emlékséta során: ismét meglátogattuk Ervin Gábor házát, aki zsidókat bújtatott a lakásában, megnéztük a városmajori templomhoz szorosan kapcsolódó Sztehlo-Árkay házat - ahol a pincében titokban gyermekeket bújtattak -, és voltunk az Alma utcai ortodox zsidó imaházban, ahol az imaház vezetője, Hegedűs Pál is megemlékezett az áldozatokról, egy zsidó kántor pedig gyönyörű gyászimát énekelt héberül.
Sétánkon részt vett Lőw Gergő atyán kívül Fábry Kornél püspök úr, Keczkó Pál evangélikus lelkész és Ablonczy Tamás református lelkész is. Ott voltak többen a környék nem hívő lakói közül is (zsidó és nem zsidó származásúak egyaránt), akik utcai hirdetésben szereztek tudomást a programról. Ott volt több önkormányzati képviselő is egyszerű résztvevőként. Velünk volt továbbá Mohácsi András szobrász, aki maga is az Alma utcai ortodox zsidó közösség tagja, egyben pedig aki a II. világháború áldozatainak állított, templomunk előtti emlékmű alkotója. A séta végén ő is mondott néhány gondolatot, majd megkoszorúztuk az emlékművet a lelkészekkel együtt, a XII. kerületi keresztény közösségek nevében.
Ezután ökumenikus istentiszteletre került sor, amelynek a sétán velünk tartó lelkészeken kívül részese volt régi és új plébánosunk, Zoltán atya és Lojzi atya is. Az istentiszteleten a Réti Kati által vezetett alkalmi kamarakórus énekelt, de Schön Gyuri és Boromissza Gábor hangszeres kíséretével felcsendült egy régi, kedves kismisés dal is, utolsóként pedig a zseniális énekművésznőtől, Bakó Krisztitől - Lojzi atya bérmalányától - hallhattuk a Szól a kakas már című éneket, amely a magyar zsidóságnak nagyon sokat jelentett. Felemelő este volt!
Rengeteg embert fel kéne most sorolnom, akik segítettek a programsorozat megvalósulásában. Réti Kati volt a zenei felelőse, de a koncepció végiggondolásában, a hirdetésben sőt a tervezésben is rengeteget segített nekünk. Sokat jelentett, hogy Csonka Laura, Kránitz Mihály atya és Fejérdy András - mindegyikük kiváló szakember a maga területén - vállalták a részvételt. Nagyon hálásak vagyunk papjainknak, a bekapcsolódó lelkészeknek, zsidó testvéreinknek - elsősorban Hegedűs Pálnak és Mohácsi Andrásnak -, akik az előkészületekben szintén segítségünkre voltak. Réti Laci mindegyik előadást felvette és megvágta - a VáKE youtube-csatornáján láthatók -, nagyon köszönjük az ő munkáját. Nagy örömünkre a programok egy részéről tudósított a Magyar Kurír és az Új Ember is, így kiváló minőségű fényképek készültek a programokról, az interneten tehát szintén olvashatók ezek a tudósítások. A Hegyvidék TV forgatott nálunk, elsősorban az emléksétán, amiért szintén nagyon hálásak vagyunk.
A legnagyobb köszönet azonban kedves barátomat, Kövesdy Tomit illeti! Ő volt ennek a programsorozatnak a motorja, a lelke, ő tette bele a legtöbb munkát, időt, lelkesedést, és húzott engem is magával, lelkesített, motivált. Rengeteget gazdagodtunk a közös munka, a szervezés, a készület során. Hálás vagyok, hogy megvalósult ez a sorozat, aminek ráadásul tevékeny részese lehettem! Hiszem, hogy az Úr is örömét lelte abban, ami itt történt nálunk, a Városmajorban, 2024 telén és 2025 év elején.
A programsorozatunk után nem sokkal Erdő Péter bíboros úr elindította Ervin Gábor boldoggá avatási eljárását! Kránitz Mihály atya szerint ebben nagy szerepe volt a mi majori programjainknak is. Akár így van, akár nem, DEO GRATIAS!
Semsey Gábor
Az Ervin Gábor megemlékezések felvételei megtekinthetők az alábbi linkeken:
